miskolc zoo blog

Az oktatóteremben lévő hüllőóvodában három apró "gonosz tekintetű sárkány" nevelkedik: zöld baziliszkuszok (Basiliscus plumifrons). A kis gyíkok világrajövetele minket is meglepett, ugyanis a gondozók a nőstény baziliszkusz átköltöztetésekor találtak rá a földbe ásott fészekaljra - a tojásrakást magát nem láttuk, de nem is vártuk, hiszen az állat egyedül élt terráriumában, így feltehetően már tojásokkal  a testében érkezett decemberben Budapestről. A tojások közül hármat találtunk olyan állapotban hogy azokat keltetőbe tegyük. Néhány nappal később pedig már ki is keltek a kis baziliszkuszok. Az apró gyíkok alig 5-6 cm testhosszúságúak, melynek legalább felét a farkuk teszi ki.

Tanyaházunk állatsimogatójában az elmúlt egy hét alatt jelentősen megszaporodott a kecskék (Capra hircus hircus) létszáma. Eddig összesen tíz kecskegida jött a világra - de a többi anyakecske hasát elnézve biztosan számíthatunk még további kiskecskék világrajövetelére is.

Világrajött az idei év első újszülöttje az állatkertünkben, mégpedig egy ifjú gyimesi rackajuh (Ovis aries aries) személyében. A kis kosbárány szombat reggelre született. Az elkövetkezendő hetekben várható, hogy több bárány is követi majd őt, mind a gyimesi juhoknál, mind a többi bemutatott juhfajtánál.

Az elmúlt hetekben két szürke gém (Ardea cinerea) is bekerült állatkertünkbe. Egyikőjük legyengülve érkezett, és az egyik lábát nem is tudta használni - valószínűleg a kemény fagyok hatására. A gondozóknak néhány nap alatt sikerült annyira felerősíteniük a madarat, hogy az idő enyhülésével a Bükki Nemzeti Park munkatársainak segítségével szabadon tudtunk engedni Miskolc határában, a Sajó mentén.

Éppen ugyanaznap, amikor az első gémet szabadon engedtük, megérkezett a második gém is - ő azonban sokkal rosszabb állapotban: jobb szárnyának felkarcsontja eltört, és az állatorvosok végül a szárnyának amputációja mellett döntöttek.

Akár ezt a nevet is adhatnánk a tegnapi napnak. Ugyan rendszeresen érkeznek állatkertünkbe különböző okokból mentett állatok, ám a tegnapi nap kiemelkedő volt, hiszen összesen 17 állat került be hozzánk, hogy gondoskodjunk róluk, míg vissza nem lehet őket engedni a szabad természetbe. Elsőként egy fiatal, idei kelésű bütykös hattyú (Cygnus olor) érkezett, aki az ongai halastavaknál töltötte az elmúlt heteket szüleivel. A felnőtt madarak azonban a tartós nagy fagyok beálltával továbbálltak, fiókájuk azonban a hidegben annyira legyengült, hogy nem tudta követni őket. Így a madár hozzánk került, a karanténunkban helyeztük el, és szerencsére evett is, így remélhetőleg hamarosan felerősödik majd. A képen látható szürkés színezet egyébként teljesen normális, ugyanis a hattyúfiókák életük első évében még nem fehérek, mint a felnőttek.

A hattyút este további madarak követték, mégpedig 15 énekesmadár - tengelicek, csízek, zöldikék, csicsörkék és erdei pinty - amelyeket a Bükki Nemzeti Park munkatársa hozott be az állatkertbe, ugyanis egy magánszemély engedély nélkül tartotta őket. A madarak társaságában pedig egy sünt is behozott a természetvédelmi őr. A kis tüskéshátú Kazinbarcika belvárosában kóborolt, márpedig a sünök ilyenkor már régen a téli álmukat alusszák, ugyanis a hidegben nem igazán találnak maguknak táplálékot. Ezek az állatok is a karanténépületünkbe kerültek, és ha az időjárás kedvezőbbé válik, feltehetően mind visszanyerhetik szabadságukat.

És ez bizony nem az egész éves statisztikánk, hanem csupán a tegnapi napé. A Budapesti Állatkertből ugyanis több mint száz állat érkezett állatkertünkbe egyszerre. Nem volt azonban szükség hatalmas szállítójárműre, az állatok többsége ugyanis afrikai vándorsáska (Schistocerca gregaria) volt. Szerettük volna az Afrika-házunkban élő állományunkat néhány új egyeddel felfrissíteni, a budapesti kollégák azonban egy egész tenyészetet adtak át nekünk. A sáskákon kívül három hüllő is érkezett hozzánk. Egyikőjük egy zöld baziliszkusz (Basiliscus plumifrons) nőstény, akit az év eleje óta nálunk élő hím párjának szánunk. A másik két állat pedig egy új fajt képvisel állatkertünkben: egy kifejlett kéknyelvű szkink (Tiliqua scincoides) pár költözött ugyanis a fővárosból az egyik terráriumunkba. A nagytermetű gyíkokat a közeljövőben honlapunkon bővebben is bemutatjuk majd.

Idén harmadik alkalommal rendezzük meg egy utazási irodával karöltve az Állatok Karácsonya elnevezésű rendezvénysorozatunkat. Ennek keretében december 6-án a Gyermekrehabilitációs Intézetből, valamint az Éltes Mátyás Általános Iskolából érkező beteg, illetve fogyatékkal élő gyermekeket láttuk vendégül az állatkertben. A gyerekek testközeli kapcsolatba kerülhettek egyes állatokkal, a bátrabbak például kígyót is simogathattak. Az ügyesebbek a kézügyességüket is kipróbálhatták az alkotóházban. Aki a téli hidegben átfázott, a teaházban egy meleg teával felmelegedhetett. És mindezek mellett természetesen találkoztak a gyerekek a Mikulással is.

A rendezvényen részt vettek a sajtó munkatársai is, a Miskolc TV által készített híranyag itt tekinthető meg: http://minap.hu/mivid.php?ext.a25470, az RTL Klub pedig több más Mikulás mellett az állatkerti Mikulást is bemutatta: http://rtlklub.hu/hirek/belfold/video/109789.

A héten, amikor már a naptár is decembert mutat, beköszöntött állatkertünkbe a tél. A havas erdő ilyenkor csodálatos környzetet biztosít az erdei sétához.

A héten a Mikulás is megérkezett, ugyanis az idén már harmadik alkalommal kerül megrendezésre az Állatok Karácsonya. Ennek keretében a környékbeli iskolákból és óvodákból érkező gyerekek testközeli kapcsolatba is kerülhetnek az állatkert egyes lakóival, sőt, még a Mikulással is találkozhatnak.

A tél beköszöntével az állatainkra is nagyobb figyelmet kell fordítanunk. Ennek keretében kerültek felújításra a patáskarámokhoz tartozó fedett pihenők, hogy állataink, például az indiai antilopok számára megfelelő védelmet biztosítsunk az időjárás viszontagságai ellen.

Természetesen nem utazni szeretnének az állatok a Mikulásvonaton, hanem a végállomásnál várják az utasokat. Négy kameruni törpekecske (Capra hircus hircus), és egy hortobágyi rackajuh (Ovis aries aries) költözött ideiglenesen Lillafüredre. A lillafüredi kisvonat végállomásánál került ugyanis kialakításra a Mikulás birodalma, ahol évről-évre állatkertünk lakói is várják a Mikulásvonattal érkező gyermekeket. Mivel idén a holnapi naptól kezdődik a program, így a kecskék és a juh ma utaztak Lillafüredre, ahol a rendezvény végéig, december 14-ig fognak lakni.

Egy állatkertben nem meglepő esemény, ha jönnek-mennek az állatok. Nálunk most éppen a vaddisznók (Sus scrofa) azok, akik közül mentek. Mégpedig ketten, egy erdészhez, aki otthon, kedvtelésből tart vaddisznókat, és a már meglévő állományát szerette volna növelni. Így egy 2008-ban, valamint egy 2009-ben született fiatal kant vásárolt meg tőlünk. A vaddisznók befogását egyébként szoktatás előzi meg, mivel befogóládával lehet őket a csapatból kiemelni. Így két hete minden nap először a ládába kaptak enni, amelybe csak a fiatalok fértek be, a felnőtt állatok már nem.

A kutya- és macskagazdik is tudják, hogy az ő állataiknak is évente be kell adni a kötelező védőoltást veszettség és más betegségek ellen. Nincs ez másként az állatkertben sem, ahol minden ragadozónak meg kell kapnia az oltást, így Gabi macinak és Zénó tigrisnek is. Nálunk ennek az ideje hosszú évek óta rendszeresen novemberben érkezik el. Hogy az állatokat minél kisebb mértékben érje stressz a védőoltás beadása során, így altatópuskával kapják azt meg, de természetesen a fecskendőben ilyenkor az altatószer helyett az oltóanyag van. A speciális fecskendő az állatba csapódva befecskendezi a benne lévő folyadékot, így ragadozóink megfogása nélkül tudjuk beadni nekik a védőoltást.

A május végén született vörösorrú ormányosmedve (Nasua nasua) kölykök már nagyon korán igen életrevalóknak bizonyultak. Alig pár hetesen, amikor még szinte lábra sem bírtak állni, már kifelé tekintgettek odújukból, majd amikor már elhagyták azt, nagyokat kergetőztek, hemperegtek a földön, és a bokrok legvékonyabb gallyain egyensúlyoztak. A kifutójukban lévő fák 4-5 méteres magasságban egy alumíniumlemezzel vannak körülvéve, megakadályozandó, hogy az egyébként igen jó famászóként ismert állatok feljebb mászhassanak. A négy kis rosszcsont a napokban rájött azonban, hogy hogyan juthatnak egyre feljebb, felfedezve a számukra addig ismeretlen világot. A fákon egyre magasabbra merészkednek, a még szabadon elérhető ágakon kapaszkodnak, és egyszer csak elérnek egy olyan magasságba, ahonnan egy másik ágra átugorva máris az alumíniumlemezek fölött találják magukat. A 10-15 méteres magasságban pedig olyannyira jól érzik magukat, hogy fent folytatják a játszadozásukat, majd az állandó rosszalkodásban elfáradva az ágvillákban pihennek meg. Amikor rájöttünk az újabb huncutságukra, a kifutó mellett lévő egyik fát ki is kellett vágnunk, mielőtt a kölykök rájöttek volna, hogy az ágakon erre a fára átmászva el is tudják hagyni kifutójukat. Így hát ezekben a napokban az ormányosmedvék előtt álló látogatóknak érdemes felnézni a fák koronájába is, hiszen a négy kölyköt nagy valószínűséggel odafent találják meg.

Emu- (Dromaius novaehollandiae) és Bennett-kenguru- (Macropus rufogriseus) csapatunk egyaránt új hímmel gyarapodott az ősz során. A két ausztrál állatfaj eddig is közös kifutón osztozott. Most azonban az eddigi területnek mintegy a duplája áll rendelkezésre, ugyanis a három hete Skopjéba távozott emuk kifutóját, és a másfél héttel ezelőtt megürült kazuárkifutót is összenyitottuk az eddigi kenguru- és emukifutóval. Terveink szerint a jelenlegi ideiglenes összenyitás után jövő tavasszal a területen egy egységes Ausztrália-kifutót alakítunk ki, ahol a négyfős kenguru- és a szintén négyfős emucsapat utódokkal gyarapodva is békésen megférhet egymással.

Egy állatkertben, ahol élő állatokat gondozunk, természetesnek tekinthető, hogy életek jönnek a világra, és életek távoznak a világról. Az elmúlt hétvégén mindkettőben részünk volt.

Fecskehasú mangalica (Sus scrofa f. domestica) kocánk sem akart lemaradni vörös rokona mögött, így másnap már ő is világra hozta utódait. Sőt, túl is szárnyalta a csütörtöki szaporulatot, hiszen míg a vörös koca hat, addig a fecskehasú nyolc kis csíkos malacot nevel a Tanyaházban.

A szombati napon szomorúbb esemény történt állatkertünkben: egyik régi lakónktól, a sisakos kazuárunktól (Casuarius casuarius) kellett örökre elbúcsúznunk. A látványos megjelenésű, Ausztráliában és Új-Guineán honos futómadár tíz évvel ezelőtt érkezett állatkertünkbe, még fióka korában. Az állatorvosi boncolás szerint halálát belső szerveinek kóros elváltozásai okozták.

A szombati napon azonban más is történt: a közelmúltban érkezett Bennett-kenguru (Macropus rufogriseus) hímünk bemutatkozott a városi televízió nézőinek! Az alábbi linkre kattintva azonban blogunk olvasói is megtekinthetik a riportot: http://minap.hu/mivid.php?ext.a25104.

Vörös mangalica (Sus scrofa f. domestica) kocánk ma reggel megfialt. Összesen 10 kis csíkos malac jött a világra, közülük 4 azonban nem volt elég erős, így néhány órán belül el is pusztultak. A Tanyaházban élő mangalica szomszédságában egy fecskehasú mangalica koca lakik, aki szintén fialáshoz készül, ma már ő is alakította szalmából a megfelelő "szülőszobát", így várhatóan újabb malacokkal gyarapodik a mangalicaállományunk.

Aranyporos nappaligekkó (Phelsuma laticauda) párunk tavasszal lett a Miskolci Állatkert lakója. Nem sokkal később le is rakták első páros tojásukat, melyből azóta sikeresen kikelt az egyik kis gekkócsemete (a másik sajnos életképtelennek bizonyult). A mai napon a nőstény gekkó a délután folyamán a terráriumukban lévő bambuszba mászott, és onnan tekintett ki - miközben az újabb két tojás lerakásával volt elfoglalva. Miután a nőstény magára hagyta a tojásokat, azok keltetőbe kerültek. Reméljük, közel 70 nap múltán ismét kis gekkónak örülhetünk majd.

Az első képen a nőstény tojásrakás közben látható, a második képen pedig a bambuszszárba helyezett két tojás.