A május végén született vörösorrú ormányosmedve (Nasua nasua) kölykök már nagyon korán igen életrevalóknak bizonyultak. Alig pár hetesen, amikor még szinte lábra sem bírtak állni, már kifelé tekintgettek odújukból, majd amikor már elhagyták azt, nagyokat kergetőztek, hemperegtek a földön, és a bokrok legvékonyabb gallyain egyensúlyoztak. A kifutójukban lévő fák 4-5 méteres magasságban egy alumíniumlemezzel vannak körülvéve, megakadályozandó, hogy az egyébként igen jó famászóként ismert állatok feljebb mászhassanak. A négy kis rosszcsont a napokban rájött azonban, hogy hogyan juthatnak egyre feljebb, felfedezve a számukra addig ismeretlen világot. A fákon egyre magasabbra merészkednek, a még szabadon elérhető ágakon kapaszkodnak, és egyszer csak elérnek egy olyan magasságba, ahonnan egy másik ágra átugorva máris az alumíniumlemezek fölött találják magukat. A 10-15 méteres magasságban pedig olyannyira jól érzik magukat, hogy fent folytatják a játszadozásukat, majd az állandó rosszalkodásban elfáradva az ágvillákban pihennek meg. Amikor rájöttünk az újabb huncutságukra, a kifutó mellett lévő egyik fát ki is kellett vágnunk, mielőtt a kölykök rájöttek volna, hogy az ágakon erre a fára átmászva el is tudják hagyni kifutójukat. Így hát ezekben a napokban az ormányosmedvék előtt álló látogatóknak érdemes felnézni a fák koronájába is, hiszen a négy kölyköt nagy valószínűséggel odafent találják meg.
